2011. november 11., péntek

Egy kicsit magamról

Az okos blogtudoroktól azt olvastam, hogy jó, ha személyes dolgokat is írsz a blogodon, mert akkor közelebb kerülhetsz az olvasóidhoz. Úgy érzem, most jött el annak az ideje, hogy ne csak a munkáimat lássátok, hanem a mögötte lévő érzéseket és gondolatokat is.
Őszinte leszek. 2-3 éve nagyon kevés blogot olvasok, nagyon ritkán nézelődöm a Meskán, a neten. Amennyire tudom, megpróbálom kizárni a külső tényezőket. Maximáklisan azonban képtelen vagyok kizárni a külvilágot, mert néha a barátnőm is küld egy-egy linket, amiben mutat dolgokat, mert úgy gondolja nekem tetszene, vagy az eddigi munkám során már csináltam hasonlót.  Óhatatlanul is, ha megnézek egy blogot, egy munkát, egy képet, valamit elindít bennem. Egy ötletet vagy csak a vágyat, hogy kipróbáljam nekem menne-e. Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre az esetek többségében megy. Szerencsére vagy szerencsétlenségemre a fantáziám is elindul, az pedig mozgásra készteti az ujjaimat. És akkor születnek olyan darabok, amiket mások már megvarrtak, más anyagból, más eljárással, de az alapötlet ott van az enyémben is. Megvarrom, örülök, hogy sikerült, gyorsan fotó, hogy megmutassam a hasonszőrű olvasóimnak. Van, aki velem örül, van aki szépen csomagolva közli, honnan loptam az ötletet.
Kimondhatatlanul tudom írigyelni azokat a foltvarrókat, akinek van olyan munkája, ahol az alapötlet maximálisan és bizonyíthatóan csakis a saját fejéből pattant ki.  Én nem olyan vagyok. Nekem belebújnak a látottak a fejembe, aztán az első próbálkozásoknál felismerhető, hogy honnan loptam. Aztán, ha nem veszik el a kedvemet a fent említett kedves olvasók, akkor tovább folytatom a próbálkozást és egyszer csak teljesen új dolgok születnek. Amik persze nem lesznek teljesen újak, mert az alapötletet loptam, az, hogy közben változott, formálódott a kutyát sem érdekli.
Egyedül nevelem a fiam, elég szoros költségvetésben. Évek óta nem jutok el táborba, tanfolyamra, közös varrásra sem. Csak a net maradt - volna, ahonnan megismerhetem az újdonságokat. De ha használni merem, szó éri a házelejét. Most úgy érzem elvették az utolsó játékszeremet is olyanok, akiknek már így is van bőven mivel játszania.
Hát ilyenek most az én érzéseim, gondolataim.

12 megjegyzés:

  1. Kedves Kriszti!
    Mivel nekem (is) szólt a bejegyzésed, válaszolnék rá.
    A "ki fedezte fel ..." kezdetű kérdések gyakran felmerülnek kézműves/foltvarrós körökben. Sokan sok mindenről azt állítják, ők találták ki, ami valószínűleg nem igaz. Annyi inger ér bennünket (interneten és egyéb helyütt), hogy nehéz pontosan utánamenni, ki is volt az első, és persze mindig hozzáteszünk valamit magunkból is.
    Én úgy gondolom fairnek, ha amikor valami ennyire másolás, mint a medáljaid, akkor odaírod, hogy J.C. több éve gyártott, meglehetősen összetéveszthetetlen brossai adták az inspirációt. Úgy gondolom, J.C. megérdemel annyit, hogy a nevét megemlítsék.
    Az már egy másik kérdés, hogy "illik-e" ezt sorozatban gyártani. Én saját magam is csináltam tavaly karácsonyra három darabot ajándékba, de eszembe sem jutna eladásra gyártani.
    Mindössze ennyit próbáltam jelezni a hozzászólásommal. És csak remélem, hogy nem haragszol (nagyon).

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Egyvalamit senki nem vitathat el tőled: ez a te kezed munkája. Nem vágta ki helyetted senki, nem is varrta meg. Hiába másol valaki ha teljesen tehetségtelen. Ráadásul tökéletes másolat ritkán készül, ha igen azt az alkotó is érzi. Én is van, hogy 4-5 valahol látott dologból építek fel egyet, ami igazán tetszik.
    Nem tudom, hogy kiről másoltad pl. a medált, vagy mennyire hasonlít rá, de az én szememben nem veszítene az értékéből. Ha tényleg van konkrét forrás, akkor esetleg jelöld meg, az alkotónak biztosan jól esik ha említed.
    Sok helyen látom ezt mostanában, hogy letorkolják a "kicsiket", hogy másolnak, és sokszor nem is az alkotó, hanem más beszél helyette. Ezzel mit érnek el?
    Több kredit az annak akinek eredeti ötletei vannak? Nem. Több rossz érzés valakinek aki eddig örömmel varrogatott? Igen.

    VálaszTörlés
  3. Könnyű azt mondani, hogy ne törődj vele,tudom. Elolvastad. Már motoszkál és bánt. Mert nem a rossz akarat vezérelt. Ezért bánt. Mert aki írja, azt érezteti,bűnös vagy. Ez egy hatalmas nagy átverés. Ez az egész nem arról szól,amiről kellene. Nekem ugyan senki ne mondja, hogy azt a technikát,megoldást,színt,fazont,anyagot stb...soha de soha senki még az univerzumban nem alkalmazta valamilyen szinten. Mindenkinek van saját stílusa. Hát persze,hisz mások vagyunk.
    Effektíve mindenki másol.Ez baj? Igen? Miért? Régen a tudás szájról szájra, kézről kézre járt. Örömmel osztották meg egymással az emberek a tudást. Ma meg elvárjuk, hogy hódoljanak tudásunk előtt, és úgy teszünk, mintha a Föld tőlünk forogna. Közben világhálón vannak a dolgaink,ingyenesen hozzáférhető, és nem hinném, hogy röpködnek a szabadalmak és a jogi védelmek termékekre. Ez kicsit engem az egyházi dogmákra és elnyomásra emlékeztet. Ez meg azt csak én készíthetem el...tényleg? Persze,zengő magyarázatok azok vannak, az észveszejtő fárasztó kreativitásról,gondolkodásról ,tervezésről. De ez mind nem kötelező ám!
    Nekem egyetlen dolog számít: a termék amit kérek,szívvel-lélekkel készüljön. Amit Te varrtál nekem, az mind ilyen. Hálás vagyok érte. Köszönöm Neked.Kívánom szívből, hogy örömmel és szívvel varrj amíg kedved leled benne:)

    VálaszTörlés
  4. Kedves Ildikó és hasonlóan tehetséges, soha más által el nem ragadott foltvarró. ..........
    Ááááá hagyjuk. Felesleges ragozni a témát.

    Ezután mindig felsorolom, kitől mit loptam és akkor nem lesz vita belőle. Mea kulpa.

    VálaszTörlés
  5. Rossz volt most ilyent olvasni. Nem számítottam rá. De azt érzem, muszáj reagálnom. Furcsa módon nekem még senki nem vágta a fejemhez, hogy lopok, holott én egyértelműen és határozottan azt teszem. Tilda könyvekből dolgozom, Suebonett (vagy mi) figurákat előszeretettel alkalmazok. És??? Kiadták. Nyilvános. Használható. Jó, nyilván én is sajátos környezetben, más színekkel, körítéssel dolgozom. Egyetlen dologban voltam olyan kreatív a dologban, hogy nem másoltam, a szakmámban, a tévében. De ez speciel nem megy úgy, hogy csak kiötlöm magamtól. Itt bizony másolok, vagy legalábbis ötleteket merítek. Egymást is ezért IS figyeljük. Meg hogy ilyenkor bíztatást, bátorítást tudjunk adni a másiknak. Mások is voltak már, akiknek egy időre elvitte az ilyen a kedvét. De előbb-utóbb talán rájöttek (és remélem, te is így leszel), hogy sokan vannak viszont, akik szeretettel nézegetik az oldalaidat, bejegyzéseidet, és eszükben sincs ilyen gondolatoknak megfordulniuk a fejükben! Fel a fejjel!

    VálaszTörlés
  6. Mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? Egyszer valakinek azt mertem mondani, hogy mindenki koppint valahonnan. Azóta nem szól hozzám. Biztos fején talátam a szöget. Én is szeretek ötleteket "koppintani, de úgyis meglátszik a saját stílusom. A majdnem olyan egyáltalán nem ugyanolyan. Imádom a munkáidat és szeretnék még nagyon sokat látni belőlük. :-)))

    VálaszTörlés
  7. Isten bizony nem értem az én hozzászólásomra érkező hozzászólásokat. Nem írtam, hogy nem szeretem, amit csinálsz, nem írtam, hogy nem vagy tehetséges, nem írtam, hogy ne csinálj medálokat, nem írtam, hogy egy az egyben lemásoltad, nem írtam, hogy .....
    Csak annyit írtam, hogy ebben az esetben illett volna odaírni, hogy Jacky Cardy adta az ötletet. Úgy hiszem, ha konkrétan tudjuk az inspirációt, tartozunk annyival a másiknak, hogy megnevezzük. És ettől a véleményemtől nemigen lehet eltántorítani:)

    VálaszTörlés
  8. Kedves Ildikó!

    Sokat tanultam a dolgoból és tudom, hogy igazad is van. Engem leginkább a gúnyos megjegyzés bántott meg. Talán ha írtál volna nekem egy mélt, hogy te lüke nő, hibáztál, illene ezt meg ezt tenned, másképp jött volna le. És esküszöm nem áll szándékomban senki elől elvinni a babérokat, de tegnap este néztem meg a linket, amit a barátnőm küldött át. Annyira fellelkesültem, hogy gyorsan varrtam néhány kezdetleges próbálkozást és ugyanazzal a lelkesedéssel tettem fel a blogomra. Aztán ez lett belőle, oda a lelkesedés és jóérzés.
    Természetesen nem haragszom senkire, se kicsit, se nagyon, legfeljebb magamra. :)

    VálaszTörlés
  9. Szerintem is örült volna, nekem megköszönte annakidején :)
    http://katafolt.blogspot.com/2009/04/barsonyos-tavasz-i-hommage-jackie.html

    VálaszTörlés
  10. Annyira sajnálom, hogy már megint ez megy... akiknek összefognunk és támogatnunk kéne egymást, egymás torkának ugrunk vagy alattomosan a hátsójába marunk... Ne hagyd magad, Kriszti!!! Gyönyörűen dolgozol, szebben, mint sokan, és ami a fő, szeretettel. És aki vásárolni akar, ezt nézi, aki ajándékba kapja, ezt nézi, és aki nézelődni szeret itt, ezt nézi. Tudod: "... és akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek"

    VálaszTörlés
  11. Biztosan alulinformált vagyok, fogalmam sincs, ki az a J.C. Rákerestem a gugliban, de egy medált sem láttam. Persze, hogy inspirálódunk másoktól, sokszor azt sem tudjuk, hogy mit hol láttunk, esetleg évekkel ezelőtt. Ha tudom a forrást én is mindig megjelölöm, de nem mindig tudom, esetleg több kézen ment előttem keresztül, én is írtam már erről. Én szeretem a cuccaidat, szívesen nézegetem a blogodat, és az sem zavar, ha esetleg magamra ismerek, számomra öröm, ha valaki tudva-tudatlanul használja a mintáim :)) Pussz, és ne izgasd magad!

    VálaszTörlés
  12. Kriszti! Nem akartam gúnyos lenne, azt hiszem, nekem ez a normál stílusom. Amúgy meg arra gondoltam, ha nem "ismernélek", nem is írtam volna a legelső bejegyzést.

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails