Négykezesek újra

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy sokszor kérnek meg, hogy tűzzek le egy-egy patchwork munkát. Olyanok is megtisztelnek a bizalmukkal, akikkel még személyesen nem is találkoztam. Ezúton is köszönöm nekik a bizalmat. :)


Ez is egy ilyen ismeretlen ismerős munkája, aki rám bízta egy nagy (óriás) munkájának a befejezését.

Először szépen kipakolom a nappalit, hogy legyen hová leteríteni a a három réteget. :D Aztán jön a pw-aerobik, négykézláb, pókjárásban, guggolójárásban összefércelem a rétegeket.
Én nem használok ragasztó spray-t, úgy vettem észre nem használ a gépnek a ragacs, amit behord  a tű varrás közben. Marad az ősi módszer, a fércelés. Ezt azért is szeretem, mert menet közben látom az esetleges hibákat, elrejtendő kis bibiket. :) Amíg kisimogatom a rétegeket, látom, hol hullámzik, hol van nagyon pici varrásráhagyás, vagy esetleg már meg is bomlott varrás. Ezeket majd a tűzésnél figyelembe kell vennem.
Nem kis idő a fércelés, de más szempontból is hasznos. Közben ki tudom találni nagyjából, hogyan is fogom letűzni majd. A tűzés persze függ magától a munkától, felhasznált blokkok stílusától, az anyagok mintájától.
Előfordul, hogy kicsit elő kell rajzolnom a mintákat, hogy egyformák legyenek az egész munkán. A kivasalható toll nagy szolgálatot tesz, lehet nyugodtan próbálgatni a mintákat, simán eltüntethető a nem tetsző változat. :)
Van amikor csak irányvonalakat rajzolok, de van amikor a konkrét minta felrajzolása szükséges, mint ennél a munkánál, amit az én országos barátnőmnek tűzök:

Ilyenkor készítek egy sablont és azzal már gyerekjáték a rajzolás.
Ezzel már meg is vagyunk a tűzés egyszerűbb részével. Most jöhet a varrás. Mivel még nem sikerült beszereznem egy Long Arm gépet, marad a szuszakolás. Azért ez egy 230x230 cm-es ágytakarónál nem kis munka. :D De a végeredmény minden esetben megéri. :)