Szilvalekvár Kriszta-módra

A hétvégénk nagyon kalandosra sikeredett, ami a szilvát illeti. Anyunál egy kis fa meghozta élete első valamirevaló termését. Kb. három kosár szilvát szedtünk le szombaton. Illetve egy adag vödörbe került, lehet ezért is sértődött meg és állt bosszút rajtunk.
Szóval szilva leszed, cipelés a távolsági buszhoz, utazás, cipelés a helyijárathoz. Na, gondolta a szilva, itt az idő cselekedni. Már a célegyenesben voltunk, jeleztem, hogy le szeretnénk szállni. Igen ám, de egy laza boka mozdulattal a vödröt kiborítottam a hátsó ajtó előtt. A manó (ő a fiam) szerint a szilvák az ajtó alatt potyogtak ki az útra. A maradékot gyorsan elkezdtem összekapkodni, miközben szóltam, hogy hátul még egy kis türelmet kérünk.
A feladatot nem sikerült maximálisan végrehajtani, a maradék szilvákat nemes egyszerűséggel lerugdostam a buszról. Na jó ez csak 7-8 szem volt már.
Hazáig nevettünk a manóval, hogy megint hoztuk a formánkat és vajon mit gondoltak a busz után közlekedő autók, amikor látták a szilvapotyogást.
Hazaérve, gyorsan leültem a net elé szilvalekvár ügyben. Az első néhány bejegyzés után pánikba estem. 12 óra főzés....... a csúcs a 40 órás főzés volt. Na nekem erre sem időm, sem erőm. Így hát kifejlesztettem a saját módszeremet.
A próbához 5 kg tisztított szilvát használtam. Este megpucoltam és adtam hozzá 40 dkg cukrot. Miért pont ennyit? Ennyi volt itthon.
Botmixerrel egy kicsit összetörtem, de tényleg csak annyira, hogy a cukor dolgozni tudjon. Éjszakára így hagytam. Reggelre szépen levet eresztett, így még egy kicsit áttörtem a bormixerrel.
Ezután jött a szimultán főzés, fél nyolckor fogtam hozzá. Három lábasba, 3-3 szedőkanálnyi trutyit szedtem.

Ezeket addig főztem, amíg szinte minden levét elfőtte. Ez kb. 8-10 perc volt. Amikor már jó sűrű volt egy nagy lábasba átöntöttem. A lábasba egy evőkanálnyi ecetet öntöttem, mert azt olvastam valahol, több helyen is, hogy ettől nem fog leégni.
A főzést addig folytattam, amíg el nem fogyott az összes híg trutyi, ez kb. egy óra hossza volt
Ekkor fogtam a nagy lábast és feltettem főni a már egyébként is sűrű lekvárt.

A képen jól látszik, hogy akármilyen sűrűre főztem, mégis volt még leve és a színén is látszik, hogy ez még nem az "nagyanyáink lekvárja". Tartalék lángon  szépen rotyogott magának, sokáig nem is kevertem meg.
Déli tizenkét órára kész volt a beton kemény, igaz buktába való, fekete szilvalekvár. Nem 12 óra, nem 40 óra. 4 és fél óra.

Ezen a képen már látni, hogy szépen besűrűsödött és a színe is az igazi. Az ízéről nem is beszélve.
Van még szilva, a módszer bevált, jöhet a folytatás. :)

És persze, hogy a rotyogtatás ideje se menjen kárba......egy kis finomságos szilváslepény, ez is legegyszerűbb módon. Recept a szerkesztőségben. :D