Igen. Furdalódom. :( Elhanyagoltam a blogomat egy másik megosztóhely miatt.
Szegényke itt árválkodik július óta, nincs aki írjon, képet töltsön fel. Pedig biztos szerette, amikor sokan olvasták, nézegették képeit, esetleg mér tollat is ragadtak a látottak miatt.
Próbálom kiengesztelni, sértettségéből kicsit kirángatni. Ígérek neki fűt-fát, persze applikálva, vagy esetleg tűzve, új írásokat, színes képeket és sok-sok olvasót. De kicsit még kéreti magát, hátat fordítva duzzog. Megígérem, hogy kezdetnek a szívemet adom neki. Íme:
Persze ezt is varrógéppel rajzolva, kincsként rejtegetett selyemmolinóra álmodva. Szeretem ezt a kombinációt, tuti a hatás, csodásan passzol a finom tapintású anyag a hozzáillő színátmenetes cérnával.
Bízom benne, hogy a blogom újra élettel teli, pörgő-forgó találkahely lesz. :)
Na azér'!!
VálaszTörlésA blogod szerettem, szeretem és szeretni fogom! Ezért igyekezz,hogy kiengesztelődjön!
VálaszTörlésÓ, ki fog...ennyi szépség és szeretet láttán a kőszikla is kiengesztelődne:)
VálaszTörlésÖrülök, hogy visszatérsz!
Hajra :)
VálaszTörlésKöszi lányok! Igyekszem naprakész lenni. :)
VálaszTörlés