2012. április 13., péntek

Mese csíkokról és virágokról

Varrsz egy hátizsákot, amiből megmarad egy géppel tűzött darab. Nem dobjuk ki, hiszen kincs. :) Aztán a hátizsák pántját elméretezed, rövid lesz. Nem baj, pántból mindig kell. :)
Ez a két árva ment, mendegélt, amikor szembetalálkozott az anyaghegyen túl, a csipkefolyón még innen, egy színben tökéletesen passzoló csíkos lenvászon anyaggal. Rögtön egymásba szerettek. A tűzött anyag, hogy kimutassa érzelmeit csupa szívbe borult. 
Azonban valami még hiányzott a teljes boldogsághoz. De nagyon hamar rátaláltak a cérnamezőn néhány frissen kinyílt filcvirágra.
Ők hárman(négyen) most már együtt folytatják útjukat, és várják, hogy valaki hazavigye őket és boldogan éljenek, míg el nem kopnak. :)
Aki nem hiszi, járjon utána a Meskán. :))

4 megjegyzés:

  1. Nagyon tanulságos a mese. Az univerzumban nincs fölösleg,mindennek helye van:)

    Édes lett a táska. Naná,hisz szerelemgyerek:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így születik a hátizsákod leeső darabjából egy új táska. :D

      Törlés
    2. Gyanítottam, hogy ez történt:) És milyen jó ez így:)

      Törlés
  2. Szép kis történetet kerekítettél a szép kis táskához! :o)

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails